1211 Bp, Központi út 35-47.
(Csepel Művek) Központi út és Lakatos u. sarok
+36 70 516 0378 FOGLALJON ITT, MOST!
MENÜPONTOK
 

Kell egy csapat!

Kell egy csapat!

A csapathoz pedig kell egy csapatépítő tréning! Az előbbit már jó régen megmondta Minarik Ede, de az utóbbi mostanra jutott el a főnökünk fülébe is. Bizonyára valamilyen szuper vezetőképző bentalvásos – fejtágítós – világmegváltó tréningen súgta meg neki valaki, hogy ennek egyik legjobb formája a szabadulós játék. Mi csak örültünk, amikor előállt a csapatépítő ötletével, igaz a srácokkal mi azért rendszeresen tartunk ilyet a Gólöröm nevezetű vendéglátóipari egységben péntekenként, még ha nem is tudtuk, hogy ennek ez a neve. Bár ez másfajta kiszabadulós játék, már a barátnők néha nem kultiválják ezt a heti robotot záró társas összejövetelt.

Legalább megismerjük a többieket, mert az igazat megvallva a srácokon kívül, akikkel egy légtérben töltöm életem nagy részét, mást nem nagyon ismerek. Ilyen az informatikusok élete – a szabadulós játékokat is csak gépen játszottam eddig. Azért néha kimerészkedünk a placcra megnézni az új csajokat, vagy ha nagyon bénázik valaki, amikor takarítónő szétbarmolja a kábeleket a porszívóval. Ha nagyon unatkozunk, akkor távolról megbütyköljük a gépeket, hogy hívjanak minket…  Mivel a többség nagy informatikai analfabéta, ekkor eljátszhatjuk, hogy mi mennyire értünk mindenhez. Nem vagyunk kockák, de a többi skacot nem nagyon ismerjük, mivel dolgozik mindenki ezerrel. Csak telefonoznak és chatelnek egész nap, meg rohangálnak, tárgyalnak az ügyfelekkel. Felteszem, egy szabadulós játék az ő mentális állapotukon sem fog rontani. Erről Micimackó jut eszembe, amikor kiírta az ajtajára „dógomvan”. Ezt mindenki homlokára kilehetne ragasztani egy post it-re, mivel a leghétköznapibb látvány az irodában hasonlatos egy afrikai termeszvár nyüzsgő munkásaihoz. Szóval ilyenek a dolgos hétköznapok, most meg összehaverkodunk majd a számvitelesekkel, a salesesekkel, a controllingosokkal és az ügyfélszolgálatosokkal. Köszönhető ez annak a főmuftinak, akinek megvilágosodott az elméje, megsúgja neki egy ufó, vagy valamilyen trendi tréner varázsló duruzsolta a fülecskéjébe a varázsigét: sz a b a d u l ó s   j á t é k!! Az kell a népnek!

A Trap Factory szabadulós szobáit választotta a főnök, mert jókat hallott róla. (A nagy esemény végén azért a cég belső chatfalán ez a tény megerősítést nyert, hogy nem volt rossz ez a kijutós játék!) Az első meglepetés akkor ért minket, amikor az összeszokott quartettünket szétbombázták! Számomra alig ismerős alakokkal tettek össze, pedig, hogy elterveztük a Gólörömben, hogy mi lesz a leosztás, kinek mi lesz a feladata!

Újratervezés. Az ötös fogat, amibe kerültem, aztán szép vegyesen lett összeválogatva. Persze én látom a nagy mestertervet a főnök részéről, hogy az egyéni képességeinket rendeljük alá a Csapat érdekében, mert így hatékonyabban meg tudjuk oldani a szabadulós szoba feladatait. Csak nem az a cél, hogy beszéljek olyanokkal is, akinek talán eddig csak köszönés gyanánt mormogtam valamit a bajuszom alatt, s tanuljunk meg együttműködni? A srácokkal ez működik, a Gólöröm nevezetű becsületsüllyesztőben meg végképp kicsúcsosodik. A humánerőforrás legújabb kutatási eredményei alapján az is valószínűsíthető, hogy a szabadulós játék után ez a többiekkel is fog működni. Nincs apelláta, a főnök tréninges agymosása nem tűr ellenvéleményt. A srácokkal szétszéledünk, s újdonsült csapattársaimmal nekivágunk a titokzatos labirintusnak, hogy egy vaskos ajtó mögött feltáruljon előttünk a szabadulós szoba rejtélye….

Nem is rossz ez a kiszabadulós játék, állapíthattam már meg pár perc elteltével! Ahogyan az idő könyörtelenül telik, s harcolunk az idővel, hogy a szintidőn belül kijussunk, ez a négy emberke úgy dolgozik együtt, mint a kisangyal. Ráadásul önfeledten játszanak, mint anno a homokozóban jó pár éve. Még a végére kiderült az is, hogy vannak még jó fejek a cégnél rajtam kívül. Róla pedig nem is beszélve. Izé, nos, Neki állítottam el múltkor a jelszavát, hogy kénytelen legyen hívni… nemcsak, hogy jó Elizabeth, hanem már zavarba ejtően okos is.

Két perccel a szintidő előtt mindenféle segítség nélkül kijutottunk. Én meg közelebb jutottam hozzá, péntek estére megbeszéltünk egy randit! Ezért kicsit fel is vagyok dobódva, de azért az gáz volt, amikor szembesített Elizabeth azzal, hogy az alapdiplomája programozó-informatikus, s pontosan tudja, hogy kicsit elrontottam a gépét múltkor, hogy az után megszerelhessem. Summa summárum: ez egy jó csapatépítő tréning volt a Trap Factoryben. A randiból meg bármi lehet…

 

 

« vissza